Amit a nőkről tudni kell...

A normális női ivarérettség időszakában (a pubertástól a menopausáig) két, egymáshoz szorosan kapcsolódó ciklus játszódik le a női szervezetben: A petefészekben a női ivarsejt (a petesejt) fokozatos érési folyamaton megy át, és a petesejtből, valamint az azt körülvevő sejtekből kialakul az ún. tüsző (folliculus). Ez a tüsző termeli az ösztrogéneket, amelyeket ezért tüszőhormonoknak is nevezünk.

A petefészkek a születés után lényegében a pubertásig (a nemi érés kialakulásáig) nyugalomban vannak. A pubertás a 10-14 életév körül kezdődik (a kezdetet sok környezeti tényező és genetikai sajátság, valamint öröklődési faktorok egyaránt megszabják, és ekkor az agyalapi mirigy nemi serkentő hormonjainak termelés-fokozódására indul meg a petefészkek ivarsejt- és hormontermelése.

A petefészekben kétfajta női nemi hormon képződik: az ösztrogének és a progesztagének csoportja.

Mindazoknak a genetikai/kromoszóma-rendellenességeknek, amelyek a szexuális testi/lelki fejlődést és működést döntő módon befolyásolhatják, ismerete teszi teljessé a női nemi működés zavarainak feltárását.

Elsőként a nemi érés jelentkezésének időpontjában észlelhető zavarokat említjük meg. Előfordulhat korai nemi érés, ami azt jelenti, hogy - elsősorban centrális okok miatt - olyan fiatal korban indul meg a női szexuális fejlődés, amikor még természetszerűleg nincs meg a megfelelő pszichés-szociális-környezeti háttér.

Késői nemi érésről beszélünk akkor, ha a pubertás jelentkezése húzódik el (bár említettük, hogy a normális jelentkezési idő is változhat elég széles határok között). A nemi érés mindkét zavarának lehet oka az idegrendszer-agyalapi mirigy működésének hibája vagy számos idült betegség, táplálkozási zavar, stresszhatás, amely a szervezet egészét érinti.
A mellékvesekéreg tárgyalásánál említettük, hogy a harmadik hormoncsoport az ún. kéregeredetű nemi hormonok.

Normális körülmények között ezek szerepe alárendelt a petefészek hormonjaihoz képest, de kóros esetben - és itt elsősorban csak a fokozott működés jön szóba - már jelentős tünetekkel kell számolnunk. Mivel ezek férfihatású hormonok, túlműködésük esetén a nőkben ilyen jellegű elváltozások keletkezhetnek.

Ezek oka az esetek nagy részében a hormontermelés kémiai folyamatainak genetikai károsodások miatt jelentkező enzimzavarai. (Enzimek: olyan vegyi anyagok, amelyek bizonyos kémiai folyamatok végbemeneteléhez elengedhetetlenül szükséges szabályozást végeznek.)

Az előbbiek alapján érthető, hogy a fogamzóképes korban lévő nők nemi hormontermelésének hibái klinikailag elsősorban három tünetcsoportban jelentkezhetnek:

1. A ciklusok zavarai közül a beteg elsősorban a menstruációs ciklus megváltozását veszi észre. Az esetek egy részében ez a fogamzóképesség zavaraival is jár.

2. Lehetséges, hogy a várt és óhajtott megtermékenyülés látszólag normális ciklusok megléte ellenére sem következik be.

3. A nőies alkat változásai jelentkeznek: fokozott szőrzetnövekedés, az alkat férfias jelleget ölthet, pszichés változások is bekövetkezhetnek.

A menstruációs ciklus zavarainak nagyon sok oka lehet. A táplálkozás, az életkörülmények, a fizikai és pszichés ártalmak, idegi behatások egyaránt befolyásolhatják a ciklust, ami akár rövidebb-hosszabb időre ki is maradhat. Ezek az okok is a hormonális rendszeren keresztül hatnak: az idegrendszert ért ártalmak a hipotalamusz-hipofízis-tengelyen keresztül fejtik ki hatásukat. Ilyenkor azonban maga az endokrin szabályozó rendszer ép, csak a megváltozott körülmények okozta behatásokra küld "helytelen információt" a nemi mirigyekhez.